Kedves Uraim!

Hogy is szokták ezt mondani? Tisztelet a kivételnek meg, hogy a jelenlevők mindig kivételek. Én tényleg nem vagyok az, aki általánosít, de most ezt tapasztaltam nap nap után.

Megtapasztaltam, kedves Uraim, hogy mi szól nekem, mint nőnek és mi szól a miniszoknyának. Az utolsó pár dobozomat cipeltem a régi lakásból a parkolóházon át a kocsimhoz, körülbelül hármat fordultam. Minden alkalommal az ajtónál belefutottam egy-egy férfibe, aki jól megnézte mit is rejt a dobozom, de az ajtót elfelejtették nekem kinyitni vagy megtartani. Persze nem bírtam szó nélkül hagyni és megköszöntem mosolyogva udvariasságukat. Igaz, ami igaz, egy farmerban, bakancsban és egy bőrdzsekiben voltam. Másnap ismét ugyanott parkoltam, de szoknyában indultam neki a napnak. A történet majdnem ugyanaz, az ajtónál összefutottam egy pasival, csak most mindketten kifelé tartottunk. Persze az ajtót kitárva engedett maga elé és még egy mosolyt is kaptam. Folytattunk utunkat, csak én két méterre lemaradtam, ekkor észrevettem, hogy egy nő kel át az úton, a keze tele zacskókkal és dobozokkal, majd a nagyon kedves és figyelmes úriember előtt elesett. A férfi konstatálta az esetet és tovább ment, én segítettem fel a földről a hölgyet és kérdeztem meg, hogy minden rendben van e. Arra gondoltam, hogy a pofám leszakad.

Majd jött az este. A sárgánál még nem indultam el az autómmal, azonnal nyomta mögöttem a dudát egy pasi, megfűszerezve egy- két kedves szóval. Nem voltam rest kiszállni, feltartani a sort és megkérdezni tőle, hogy most ettől férfinak érzi- e magát, mert akkor jó és örülök, hogy ez kielégítette. Valami rossz dumát lenyomott, de azt már nem vártam meg.

Egyik esetből sem szeretnék messzemenő következtetést leszűrni, és igazságtalan lennék, ha az ellenkezőjéről nem számolnék be, amikor segített egy srác felvinni a lépcsőn a biciklim, vagy amikor tele volt mindenkét kezem és megfogték a csomagjaim addig, amíg ki nem nyitom a kaput. Csak azt szeretném nagyon halkan megjegyezni, hogy ne a szoknyáknak vagy a korunknak legyetek illedelmesek, hiszen lehet, hogy pont a ti anyukátoknak nem adja valaki át a helyet, vagy éppen a bevásárlásból hazafelé tartó párotok esik egy hatalmasat. Majd megkérdezitek: és nem segített senki?

Meglepődtök, ha nem lesz a válaszuk.

Kérlek titeket kedves Urak, engedjétek meg, hogy ameddig élünk, hadd lehessünk Nők számotokra és mások számára is.

2 thoughts on “Kedves Uraim!

  1. Mint talán úr, de szégyellem magam amiatt amivé mi férfiak váltunk az utóbbi néhány évtizedben.
    Nem tudom mi az oka, hogy az elemi udvariasság is kiveszett belőlünk. Persze hogy tetszik egy miniszoknya, egy szép női láb, egy mosoly. A mellet soha nem nézem. pedig lehet, hogy kellene 🙂
    Azt hiszem nem csak a nőkkel, hanem egymással szemben is kiveszőben van az illedelmes viselkedés. Vagy talán visszatérőben. Néhány stílusvideo, blog sikeressége akár erre is következtethetne.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s