Egy hétköznapi nő

Nem meglepő, de a Gardrobban inkább a hölgy vásárlók vannak többségben. Azért azt a pici kis sarkot mindig meg fogom tartani a kedves urak örömére és persze a sajátoméra is. Elég széles skálán mozog, hogy milyen korosztály tér be hozzánk. Végeláthatatlan történeteket hallok, hogy ki mivel küzd. Sok hasonló élethelyzetet osztanak meg velem, amit meg tudok érteni és át tudok érezni. Én a hús-vér történeteket és hölgyeket szeretem, akik küzdenek a mindenapokkal, hol ezért, hol azért. Én is ezt teszem minden nap, ha éppen szerelmi bánatom van, vagy munkával kapcsolatos problémáim akadnak, de ha magamat utálom, akkor is. A posztokat, a blogot is azért csinálom, hogy igyekezzek megmutatni, plasztik mentesen is lehet boldogan élni.

Tanultam színelméletet például, és azt is, hogy milyen évszaktípushoz, milyen hölgyek tartoznak és ezeknek melyek a színei, de én mégsem használom. Ezt is, mint oly sok mást, csak ösztönből variálom. Mind a színeket, mind a fazonokat. Nincsenek retusálva a képeim és nem is mindig sikerülnek jól sem a fotók, sem az írások, de pont ez a jó benne.  Egyik nap nézhetünk ki jól, másik nap halál szarul és pont ezért olyan életszerű és valós, amilyenek mi is vagyunk.  Minimál sminkkel elvagyok a mindennapokban, de a legjobban azt élvezem, amikor nem dolgozom és semmilyen festék sincs rajtam. Nem érdekel már, hogy mit kellene felvennem, ha kilépek az utcára, mert esetleg jobban állna. Azt veszek fel, amit éppen szeretnék, igyekszem mindenben jól érezni magam. Képtelen vagyok már a tökéletességre törekedni, mert megtanítottak rá az elmúlt időszakban, hogy így vagyok szerethető, ahogy vagyok. A fotóimmal sem a makulátlan tip-top  nőt akarom képviselni, inkább  az ellenkezőjét, hogy nem kell tökéletesen megkreáltnak lennie mindennek. Nem kell szájat csücsöríteni és bepucsítani, ahhoz, hogy jó legyen az a fotó. Inkább élni kell ott is, ahogy az életben is. Hol lecsúszik pár kiló, hol felszalad és itt-ott kikíváncsiskodik egy kis huncut háj. Nem ezen múlik, hogy jól érzem-e magam és az sem múlik ezen, hogy belém szeret-e valaki. Nyilván én is sportolok, használok krémeket és teszek magamért, de magamnak. Én semmi olyat nem akarok propagálni, ami nem valós, mert az nem én lennék. Pont azt szeretném megmutatni, hogy a 2500 forintos használtruha is tökéletesen tud bárkin állni, nem kell rengeteg pénz ahhoz, hogy csinosak legyünk.

Sokszor nem vagyok top formában ébredés után és persze sok fotómra azt mondom, botrányos a fejem rajtuk, de ilyenkor jön Andika, aki az ellenkezőjét mondja. Hol engedek neki, hol nem.

De már nem akarok másnak mutatkozni, mint ami vagyok. És azt hiszem, annál vonzóbb nem is lehet egy nő, mint amikor önmaga tud lenni.

 

2 thoughts on “Egy hétköznapi nő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s