Vallomás

Mindig arra vágytam, hogy borzasztó szabad legyek, ezért általában olyan férfiakba szerettem bele, akikben a szabadságot, nyugalmat megtaláltam. Magamban még nem leltem rá, és másokból akartam táplálkozni. Sokáig nem ismertem fel, hogy ez önámítás. Aztán persze eljött az életemben az az idő, amikor kicsúszott a kezeim közül az életem. Sok mindennel próbálkoztam, hogy a helyére kerüljenek a gondolataim, vágyaim. Nagyon nehezen, de sikerült, minden és mindenki segített egy picit.

Szép lassan újra elkezdtem megismerni magam. Volt idő, amikor úgy éreztem, tökéletesen két lábon állok, rendíthetetlenül magabiztosan. Ez így is volt, csak éppen arra nem gondoltam, hogy ez azért van így, mert érzelmileg nincs mellettem senki, akinek a hullámhossza nem mindig azonos az enyémmel. Akivel hol pozitív, hol negatív hatások cikáznak köztünk. Olykor felülsz erre, jól kibillent és megint ugyanabba a pokolba vagy, amiről azt gondoltad, hogy már réges-rég a múlté.

Aztán újra szerelmes lettem Valakibe és újra feladtam önmagam. Csak neki éltem, csak rajta járt az eszem, azzal a különbséggel, hogy ésszel már tudtam, ez nem jó így se nekem, se neki. Ekkor totálisan padlót fogtam, hogy semmit nem tanultam, semmire nem jutottam, ugyanott tartok, ahol eddig. Aztán egy-két nap elteltével rájöttem, hogy ez nem igaz, átgondoltam és az egész egy hétnél tovább nem tartott. El kell fogadnom, hogy van egy működésem, amit nem tudok megváltoztatni, de meg tudom tanulni kezelni és nem évekig, hónapokig kínlódok, hanem egy hétig, vagy csak két napig. Ezért mondom minden barátnőmnek, hogy merd beleengedni magad az érzéseidben, mert, ha most nem tettem volna így, akkor meg lettem volna győződve arról, hogy én tökéletesen vagyok, senki és semmi nem ingat meg. És tessék, szomorúan és fájdalmasan felismertem a jeleket, végül sikerült kimásznom a gödörből. Pedig önfeledten és boldogan léteztem ebben a kapcsolatban, szabad lehettem és önmagam. De, ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez a Valaki igazán nem akar engem és nem akar harcolni értünk, nem akar szembenézni az akadályokkal.

Belefáradtam! Belefáradtam abba, hogy én jobban akarjam és abba is, hogy küzdjek magunkért. Hogy az a sok megélt boldog pillanat és érzés is kevés. Kevés számára, hogy a teste minden porcikájával akarjon minket. Akármennyire is belehaltam, meghoztam egy döntést, vagy inkább megéreztem magamban, hogy mit szeretnék valójában én. Ha nem akarnak igazán, akkor csak egy dolgot tehetsz, tovább állsz. Így tettem!

Ilyenkor a legjobb terápia számomra a munka, az új ötleteket megvalósítása. Rájöttem arra is, hogy muszáj folyamatosan fejlődni, muszáj nyitottnak lenni, kipróbálni mindent, megismerni az újdonságokat és szembe nézni azokkal a dolgokkal, amiktől rettegsz. Ha nem keresel új ingereket, új élményeket, azzal kalitkába zárod magad, megrekedsz és nem tudsz szárnyalni, csak egyhelyben topogsz. Az élet minden területén hátráltat, ha nem fejlődsz. Sokan folyton egy álomvilágban élnek és elképzelik, miket élnének meg, ha kilépnének a mostani életükből. Azt hiszem ők az örök álmodozók. És vannak olyan emberek, akik csak panaszkodnak, de soha nem fognak cselekedni és ez nyilván azért van, mert igazából jó az nekik, ami van. Jó az, amiben élnek és nem akarnak rajta változtatni. Nincs céljuk, az életük irányítja őket és nem fordítva. Rájuk igaz az a mondás, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.

Pedig szükség van célokra, még a nyolcvan éves nagymamámnak is volt, mindig kitűzött valamit, amit még meg akart tenni. Szükségünk van rá minden életszakaszban. Ha te sem tudod, merre tovább és nem vagy elég határozott, akkor ez a hajó nem indul el soha. Sokáig éltem úgy, olyan emberek mellett, akik nem segítettek, hanem visszahúztak. Mára már tudom azt, hogy nem ragadhatsz le azok mellett, akik visszatartanak. Nehéz, de ezt is fel kell ismerni, hogy energiát adnak, vagy csak elvesznek tőled. Évekbe telt, mire rájöttem erre.

Hosszú ideig én is csak panaszkodtam és szenvedtem a saját életemben, saját magamtól, de aztán nagy nehezen cselekedtem. Már ismerem magam és lassan kezdem el is fogadni, tudok egyedül lélegezni nevetni és sírni is. Harcolok önmagammal, önmagamért!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s