Azok a csodálatos gyerekkori nyarak

Gyerekként milyenek voltak  a mi nyaralásaink? Vidámak és kalandosak. Mindig sátorban aludtunk, az hatalmas szó volt, amikor sátras utánfutóval kerekedtünk fel a nagy útra. Biztos van, aki emlékszik rá, le kellett hajtani az utánfutó tetejét és már állt is a sátor. Kis főzősarok, székké alakítható ágy asztallal, az volt a kártyázásaink fő helyszíne. Egy talpalatnyi hely nem volt a zsigulinkban, minden tele volt cuccal. Három gyerekkel együtt utazni maga a rémálom lehetett. Nagyon okos volt aki egyszer kitalálta, hogy a gyerekek közé paravánt húzott utazás közben. Sajnos a szüleim nem voltak ilyen leleményesek, úgyhogy egész úton öltük egymást a testvéreimmel.

Sokszor nyaraltunk a Tiszánál. A pihenéseink általában augusztusra tolódtak ki és legalább kettő, de inkább három hétre mentünk. Rengeteg országot bejártunk így, minden kedvenc helyünknek vagy pincérünknek nevet adtunk. A Tisza-parton például az “ugrabugra” vendéglőbe jártunk, ezt a pincér miatt neveztük így el. Ma is emlékszem a kockásterítős vasasztalos kerthelyiségre, fa rácsos székeikkel. A pincér fekete nadrágot és fehér inget viselt, zsebében a jegyzett tömbbel és fekete hullámos haja volt. Folyton csak ugrabugrált egyik asztaltól a másikig, az ételek pedig valahogy mindig összekeveredtek vagy elmaradtak. Minden ebédnél a jó kis üveges Coca Colát ittuk. A Tiszában tanultam meg úszni is, homokot csorgatva a kezünkből várat épitettünk. Arra is emlékszem, zsetonokkal lehetett meleg vizet venni a zuhanyban és, hogy egyszer ellopták a sátorból az összes fürdőruhánkat.

Anyukám az égvilágon semmitől nem írtózik, csak az egértől. Egyszer sikerült az akkor még Csehszlovákiában egy olyan kempingben megszállnuk, ahol minden négyzetcentiméteren volt egy egérlyuk. Volt nagy sikoltozás, főleg amikor éjszaka keresztül-kasul futkostak rajtunk az egerek. Azt hiszem, egy éjszakát volt képes kibírni így.

Boldogok voltunk és gondtalanok. Természetesen egy  TV is előkerült valahonnan, az evezőlapát volt az antenna a sátor tetején, mert felfújható csónakot is vittünk magunkkal. Halat sütöttünk nyárson, de a főzősarokból minden finomsággal előállt  a mi anyukánk. Ameddig a vacsorához készülődött, mi összefogdostunk ebihalakat meg zöld leveli békákat, és még ki tudja, mi minden mást. A kukoricásból bébi kukoricát tördeltem, abból csináltam aranyhajú királylányt. Rengeteget snapszeroztunk és azon ment a verseny, kié lesz a szőrős bunkó, vagy rablórömit játszottunk. Imádtam kártyázni. Ma már nem is emlékszem a szabályokra.

Csokoládéra sültünk és alig lehetett minket kirángatni  a vízből, még reszketve, lila szájjal is fojtogattuk egymást a vízbe. Azt játszottuk, ki bírja legtovább a víz alatt és adj király katonát. Imádtam a nyarakat és ez most is így van, bele sem merek gondolni, hogy jön az ősz.

 

Nyárból nekem sosem volt elég, mit sem számít, hogy gyerek vagyok, vagy felnőtt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s