Búcsú

Sokszor búcsúzunk szeretteinktől, szerelmeinktől, egy elnyűtt ruhától, de akár egy szállodai szobától is, ahol oly gyönyörű perceket élhettünk meg.

Vajon a búcsúzás mindig szomorúsággal jár? Régen azt hittem igen, de ma már tudom, hogy nem. Örömmel köszönhetünk el akár a régi életünktől is, amit már nem szerettünk. Ez persze mindig egy kis szomorúsággal is jár és csak később eszmélünk rá, hogy helyes volt a döntésünk.

Azon gondolkoztam, mi a búcsú ellentétje, és talán a viszontlátás. Hogy ez hogyan is jutott eszembe? Az egyik szombat este nem volt senkihez sem kedvem, még magamhoz sem. Próbáltam olvasni, dolgozni a gépemen, de nem ment. Úgy gondoltam, ha senki nem jön megmenteni, akkor csak egy rajzfilm segíthet. A Coco-ra esett a választásom. Nagyon elgondolkodtatott ennek a mesének a története.

Ebben a nagy rohanásban nem fektetünk elég energiát, hogy időről-időre visszahozzuk az emlékeit azoknak az általunk szeretett személyeknek, akik már nincsenek velünk. Nem figyelünk arra, hogy generációról generációra tovább adjuk családunk történeteit, emlékeit. Ez a mese is a búcsúzásról és a viszontlátás boldogságáról szól. Persze minden vallás, társadalom és személy másként búcsúzik mindentől és mindenkitől. De sok múlik azon, miben növünk fel.

Ha szeretitek a rajzfilmeket, feltétlen nézzétek meg! Búcsúzni és emlékezni jó, mégha olykor fájó is.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s