Egészen kisgyerekként és még tizenévesen is, kizárólag fiús pólót és kapucnis felsőt voltam hajlandó felvenni. Ez nagyrészt azért is volt, mert a “kislányos” játékokhoz, amit a bátyámmal és barátaival játszottunk ez volt a megfelelő öltözet. Kommandóztunk, az egyik kertből a másikba, úgy, hogy a kutyák ne ugassanak, vagy az erdőben építettünk bunkert, és hát biciklizés közben is jobb volt a sort, mint a szoknya, amikor menekültünk egy-egy csínytevés után.
Sosem felejtem el, nem messze tőlünk, volt egy elhagyatott katonai temető. Borzasztó félelmetes volt nappal is, nemhogy sötétben. Egy nagyon kacskaringós út vezetett keresztül rajta, és az volt a nyertes, aki fékezés nélkül végig tudott menni, természetesen éjjel. Mindig reszkettem a félelemtől, de naná, hogy megcsináltam.
Időközben felnőttem és nővé is lettem. Ma is szeretem a kapucnis felsőket, de már az ilyen szűk ruhákban is jól érzem magam és szívesen viselem. Egyszer, elég rég, talán 16 éves lehettem, ültem a pasim kocsijában, vártam rá egy ház előtt. Bement a kapun egy kapucnis felsőbe öltözött idősebb lány, futásból érkezhetett. Eltelt körülbelül fél óra, a lány most kifelé jött a kapun és álomszépre varázsolta magát. Ámultam és bámultam. Akkor azt gondoltam, bárcsak ilyen idősen én is ilyen óriási átalakulást tudnék véghezvinni magamon.
Azt hiszem, ma már nekem is sikerül, de Andika a megmondója, hogy mennyire igaz ez mostanában rám is. Amikor tőlem indulunk fotózni, olykor igazán naturális fejjel és egy otthonkában várom, köntössel a derekamon. Kinyitom az ajtót és amikor meglát, nem tudja abbahagyni a röhögést. “Ebből mi lesz??”
Ez a fotózás is így indult. Majd ez lett belőle!
Fotó: Marosvölgyi Andrea
A ruhák és kiegészítők megvásárolhatóak a Gardrobban.
