Az edzés számomra

Nagyon sokáig éltem az életem sport nélkül, nem igazán hiányzott és nem is vágytam rá. Ma már kifejezetten rosszul érzem magam, ha kimarad egy-egy edzésem. Elsősorban azért van szükségem az ilyen fajta edzésre, hogy heti kétszer két órára kikapcsoljon a fejemben az a sok kusza gondolat. Folyton pörgök valamin, de sejtem, ezzel nem vagyok egyedül. Amikor Edit kihajtja belőlem még a szuszt is, csak arra tudok koncentrálni, hogy na, még egyszer fel tudjam emelni azt a súlyt, és olyankor nagyon jó. Alig tudok elvánszorogni az öltözőig remegő lábaimon, de tiszta tudattal indulhat a napom.

Kell ez az idő, tudattalanul csak önmagammal lenni. Emlékszem az első edzésemet ezzel a mondattal kezdtem: ”Én nem szeretnék sem barátkozni sem beszélgetni”. Ez azért volt, mert előtte az edzőmből lett a legjobb barátnőm és hát a barátkozásunk az edzés rovására ment. Ekkor, mint trénerrel szakítottam vele. Hosszas keresgélés után találtam meg Edittet, ekkor már nem voltam antiszociális, úgyhogy edzőterem is szóba jöhetett. A mostani edzőmmel hosszú idő eltelt első találkozásunk óta, de most sem beszélünk túl sokat. Nem is kell, hiszen csak egymásra nézünk s tudjuk, hogy tudja, hogy én tudom! Így csak nevetünk. És olyankor is csak nevetünk, amikor én levegőért kapkodok, Edit meg önelégült arckifejezéssel mosolyog rám.

Szeretek újra és újra belehalni ebbe a pár órába.

unnamed

unnamed3

unnamed4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s