Utazás – India 2.

Minden jármű fel van díszítve szimbólumokkal és különböző mondatokat festenek rájuk, de azt is észrevettem, hogy színes szalagok vagy pomponos madzagok lógnak róluk, mindig párosan. Az autókat a gonosz szellemek ellen dekorálják ilyen bámulatossá. De ugyanezt teszik a gyerekekkel is, egészen pici csecsemőknek is ki volt húzva a szeme, a rossz szellemek ellen. Ahogy jöttem-mentem a különböző álomszerű épületeik között, a maharadzsák és háremhölgyeik világába repülhettem vissza. Micsoda gazdagságban élhettek! Elképzeltem azt a hatalmas fényűzést, ami abban az időben itt létezhetett. Cselekedeteikről viszont sokszor a barbár szó és kegyetlenség jutott eszembe. A muszlimok nem ábrázolnak élőlényt, így amikor a lerombolt hindu templomokból építettek maguknak mecseteket, és azokon szerepeltek emberek, állatok, egyszerűen csak lecsiszolták a fejeiket. Így máris felhasználhatták a saját épületeikhez, amik mindezek ellenére remekművek és káprázatosak.

Nem tudtam betelni a márványból készült csipkeablakaikkal és a tükör szobáikkal. Minden épület egy csoda és tökéletes szimmetriát alkotnak. Természetesen én is megnéztem a Taj Mahal-t, aminek jelentése „A paloták koronája”, lélegzetelállító látvány. Másoknak távolról nyújtott hatalmas élményt, nekem közelről. Ezt a csodát több, mint 20 évig építették. Nem tudnám megmondani, melyik nevezetességért voltam oda a legjobban, azt hiszem mindegyikért.

Na és az emberek. Az emberek kedvesek, mosolygósak, sokak szerint olykor erőszakosak, mikor egy turisták álltal közkedvelt épület tövében tukmálják a portékájukat. De, hogy is ne lennének azok, amikor az a tíz perc áll a rendelkezésükre, amíg te elsétálsz A-ból B-be, hogy pénzhez jussanak. Ráadásul, ne felejtsük el, hogy több, mint egy milliárdan élnek Indiában, akkor hány árus is jut egy turistára? Engem nem zavart, hiszen megértettem őket, ha zavaró volt, nem figyeltem rájuk csak mentem tovább. Viszont, amikor kéregető gyerekek indultak a nyomomba, és azzal a hatalmas  szemükkel néztek rám és beszéltek hozzám, olyankor erősebbnek kellett lennem, hogy ne kezdjek el velük kommunikálni. Ez az egész hozzátartozik Indiához.

Ha valamit mondanom kell, ami zavart, az a szmog, mert azt nehezen viselte a szervezetem. Viszont nem volt büdös az utcán, csak annyira, mint itthon is helyenként. Az emberek olyan természetes könnyedséggel teszik a dolgukat, vagy azt, amihez éppen kedvük van. Ha elfáradtak, lefekszenek, nem számít, hogy hol vannak éppen. A legforgalmasabb úton, a sávokat elválasztó virágágyásokban is elalszanak. Az utcán látsz tehenet, tevét, kutyát vagy akár majmot is. Az idegenek számára az ottani oltári zűrzavaros utcakép kibogozhatatlan, de ők mégis teljes összhangban és egymásra odafigyelve élik az életüket. Olykor a gyalogosok lábától egy centire halad el egy riksa, de nem történik baj. Ámulattal figyeltem, ahogy kereskednek egy egy szőnyeg vagy ékszer üzletben, nagyon tanulságos volt számomra. Legszívesebben napokat töltöttem volna el némelyik üzletben velük.

Még azt is itt kellett megtudnom, hogy a Rita indiai név. Nem kaptam kultúrsokkot, nem undorodtam dolgoktól és igen, volt szemét az utcán, de a saját üzleteik előtt tisztaságot tartottak. Élveztem, ahogy magába szippant ez a világ.

Sokszor sok mindent megérzek a mindennapokban és azt is éreztem előre, hogy ez a rövid idő engem nem fog kielégíteni, és hogy vissza akarok majd menni. Szeretnék jobban elveszni a helyi emberek mindennapjaiban, erre még nagyon vágytam volna. Mivel kb. még India egy százalékát sem láttam, ezért vissza kell mennem, hogy szélesebb spektrumban ismerkedhessek meg ezzel az oly változatos országgal. Kutatok az emlékeimben, de az eszemet sem tudom, mikor történt meg velem utoljára, hogy nem cikáztak a gondolataim valamin.  Amíg ott voltam kikapcsoltam, hagytam, hogy átjárjanak az érzések és élmények, csak a pillanatot éltem meg.

Ahhoz, hogy ilyen elfogadó tudjak lenni, mint ezek az emberek, újra kellene születnem és nem máshol, mint Indiában. Persze itthon is tudjuk magunkat fejleszteni és csiszolni egy bizonyos szintig, bízom benne, hogy valamelyest nekem is sikerülni fog.

Mindenkit tisztelnek, mert azt mondják, arról a koldusról sem tudhatod, ki lehet valójában, hogy egy szent, vagy akár egy guru. Ezért minden ember ugyanolyan sokat ér, nincsenek különbségek. Aki vágyik ide, az ne habozzon, merje meglépni, mert India befogad mindenkit! Olyan pillanatokat élhettem meg, ami vinni fog tovább előre az utamon!

Az életem egyik legjobb döntését hoztam meg, mikor erre az útra adtam a fejem, borzasztó nagy élmény volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s