Imádok enni

Imádok finomakat enni, bár ez az utóbbi pár évben kicsit bonyolult lett nekem, mert fruktóz allergiás lettem, így sok minderől le kellett mondanom. Szerencsére mára már tudom, miből mennyit lehet ennem és így nem vagyok folyton rosszul.

Amióta az eszemet tudom, mindig valaki mellett álltam és néztem, ahogy főzött, így elméletben tökéletes főzőmesterré válltam. Aztán úgy alakult, hogy egyszer csak mégis fakanalat ragadtam és gyakorlatban is elkezdtem főzni. Azt, hogy jól vagy rosszul főzök, nem tudom, de a visszajelzések szerencsére pozitívak. Este, ha hazaérek, és nagyon fáradt vagyok, akkor is van egy pici erőm arra, hogy valami gyors ételt összedobjak, ami mellé egy pohár vörösbor is dukál lazításképpen. Így van igazán vége a napnak, amikor leereszthetek, elengedhetek mindent. Amikor az üzlet rácsát bezárom este, próbálom a bezárt ajtók mögött hagyni a feladatokat, problémákat, a gondolatokat, ami a munkával kapcsolatos. Ez hol sikerül, hol nem, de tudatosan próbálom úgy alakítani, hogy inkább sikerüljön. Szerencsére családom többi nő tagja is nagyon jól főz, ezért a családi ünnepségeken mindig el vagyok kényeztetve, mert nekem csak meg kell érkeznem és finomabbnál finomabb falatok várnak rám.

Azt szokták mondani, hogy a férfiakat a hasuknál fogva lehet megfogni. Nem tudom, hogy ez így van-e, de én az első melegszendvicsemmel egy örökre szóló emléket szereztem. Tizenévesen, hulla szerelmesen pörögtem a konyhában, hogy megmutassam, mit is tudok. Szokásos sonka-sajt, előre szeletelt és szeletenként csomagolt sajtból. Diadalittasan vonultam be az étellel, és mikor beleharapott a szendvicsembe még mosolygott.. de elharapni már nem tudta, mert  a celofánnal együtt sütöttem meg  a szendókat. Hatalmas röhögés, én meg majdnem sírva fakadtam, hogy micsoda szégyen. Azóta is emlegetjük olykor. Elárulom, akkor nem sikerült megfognom a fiatalembert és nem az étel miatt, azóta viszont egy sokkal mélyebb kapcsolat alakult ki közöttünk és nagyon fontos szerepet játszunk egymás életében.

Sokszor ülök be valahova enni egy finomat. Természetesen meg vannak a tuti befutó helyeink, amikor borzasztó éhesek vagyunk, nem kockáztatunk. Volt egy időszak az életünkben Andikával, amikor mindig péntek estére sikerült összehozni a randinkat és a hét közepétöl már csak arra gondoltam, mit is egyek és hogy de jó lesz megint vihogni egész este.  A desszertünk álltalában egy testes vörösbor volt kávéval, nem tudom ki találta ki ezt a párosítást, de valahogy ez a két ital rendkivül jó barátságban vannak egymással. Az ételekbe is hasonló az ízlésünk.

Szeretek a megbízható ételeket nyújtó helyekre visszajárni, ahol már ismernek. Így vagyok több kis kincses bolttal is a városban, ahol beszerzem, például az oliva olajam vagy például akkor keresem fel, ha egy isteni szalámira vágyom.

De erről majd máskor mesélek. Úgyhogy együnk-igyunk jókat egyedül vagy társasággal, mert ezek az esték is valami pluszt csepésznek be az életünkbe.

One thought on “Imádok enni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s