Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép napok

Ezt a könyvet a szívemhez közel álló „Valakinek” ajánlom.

Nagyon szeretem, ahogy Krúdy ír, a mai kornak sem unalmasak és vontatottak  az írásai.
Olyan gyönyörűen és könnyedén zsonglőrködik a szavakkal
„…Hónapok óta figyelem szobám ablakából az alkonyati ég felhőit s az
éjszaka bús, kis szemeit, az elhalványuló és feltünedező kis csillagokat.”
Ez csak egy apró szösszenet ebből az írásból, de most valahogy képtelen vagyok nem a könyv saját bemutatkozóját leírni. Azt hiszem szentségtörésnek érezném a könyvel szemben.
Olyanok ezek az írások, olyan valóságosak és levegősek, mint azok a történetek, melyek az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén születnek, amikor a test még érzi a napi munka fáradalmait, de a képzelet már szabadon csatangol, távoli, ismeretlen országokat keres fel, vagy szép és szomorú emlékei színhelyére tér vissza újra és újra – száll, barangol, megy, merre kedve, vonzalma hívja.
Ilyenek az író hősei is, asszonyok, kik kovácsolt vas erkélyeikről a messzi múltba tudnak vissza merengeni, álmodozó aranymívesnék, romantikus keleti bánattól telített szépasszonyok; ilyenek a lovagjaik is: Rögeszmék, álmok, szerelmek megszállottjai, nyugtalan szívűek és rajongók, mint a gyerekek, de szertartásos méltósággal tudják élvezni az élet földi örömeit.”
Még volna folytatása a bevezetőnek, de azt inkább meghagyom titoknak,
azok számára, akik a kezükbe veszik ezt a könyvet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s