Futni a napkeltével

Kb. egy évvel ezelőtt éreztem, hogy szükségem van valamire, ami kitisztítja a fejem. Gondoltam egyet és elindultam futni.

Sokszor jutott az eszembe már azelőtt is, hogy milyen jó lenne a városban kocogni, de mindig visszatartott az autó forgalom. Mikor ezen a bizonyos napon hajnali öt harminckor felhúztam  a futócipőmet és elindultam, nem gondoltam volna, hogy ekkora élmény lesz. Ekkor szembesültem a kihalt város csendjével és nyugalmával, hirtelen azt sem  tudtam, hova nézzek, csak kapkodtam a fejem a látványtól. Azok a gyönyörű fények olyan színekben pompáztak az épületeken, a Dunán és az égen, hogy csak ámultam és bámultam.

Igaz, majd megfulladtam, mire lefutottam a tervezett körömet. Sokszor kellet megállnom és sétálnom, de  nem bántam, mert addig is gyönyörködhettem a látványban. Majd teljesen kitisztult tudattal álltam be a zuhany alá. Iszonyatosan nagy élmény volt számomra, vágytam rá, hogy újra átélhessem. Azon  gondolkoztam lehet, hogy nem is a futás van ilyen nagy hatással rám, persze tudom, jót tesz az egészségemnek. De azt a látványt szerettem volna újra meg újra élvezni, minden alkalommal más és más, amit soha nem élek meg, ha akkor nem kelek fel és nem teszem meg az első lépést. Persze volt már olyan egyszer-kétszer az életemben, amikor az éjszakai mulatság után hajnalban bandukoltam hazafelé, de azért azt be kell vallanom, hogy abban a tudatállapotban nem ugyanaz jött át.

Szóval én csak azt szeretném mondani, bármerre jártok a világban, egyszer próbáljátok ki, milyen a napkeltével futni.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s