FABIO VOLO: Ráadásnap

Ezen a regényen nagyon sokat nevettem,  egy résznél még a könnyem is kicsordult. Nekünk, nőknek meséli el, hogy a férfiak ugyanolyan bizonytalanok, mint mi, ugyanúgy kínlódnak, szenvednek, nem mernek lépni és bemutatja, hogy hogy képzelegnek rólunk mindenfélét. Mi persze  azt hisszük, hogy ezek legfőképpen szexuális jellegű dolgok, pedig ez nem igaz, legalábbis nem teljesen. Elméláznak azon, hogy milyen lehet nézni minket, ahogy megfőzzük reggel a kávét, mint ahogy mi is álmodozunk arról, milyen lehet az első együtt töltött éjszaka után felébredni, ránézni és a szemébe mondani, hogy jó reggelt! A regényben szereplő lány és fiú kilenc napot töltenek együtt, amire egy igen furcsa játékot találnak ki. Kilenc napig azt játszák, hogy együtt vannak, de egy perccel sem tarthat ez a dolog tovább, megbeszélik, hogy a kilenc nap után mindenképp vége. Hogy ebben a kilenc napban mi mindent tudnak megélni?  A tét nélküliség miatt sokkal mélyebben tudják megismerni egymást ilyen rövid idő alatt, mint akár egy 20 éves házasságban. Pont annyira, hogy érezzék, ez örökre fog szólni.

És hogy kibírják-e, hogy a kilenc nap után soha többet ne lássák egymást? Ahhoz, hogy ez kiderüljön, el kell olvasnotok nektek is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s